Az üzletkötés többnyire beszélgetés, ahol az egyik ember irányítja a kommunikációt.
Az üzletkötő kérdésekkel tartja kézben az egész beszélgetést, ami az ügyfél számára mindvégig egy teljesen kötetlen, kedélyes, baráti társalgásnak tűnik.

Az első, bizalomépítő fázisban addig dicsér és kérdez, míg talál az ügyféllel egy olyan közös témát, amihez az ügyfél lehetőleg érzelmileg is kötődik. Ez ha bonyolultan is hangzik, nagyon egyszerű, csak egy kicsit körül kell nézni és őszintén viselkedni.

- De finom illatok! Mit tetszik főzni?
- Nagyon szép ez a kandalló, így készen vették, vagy mester ember készítette?
- Nagyon elegáns ez az iroda. Lakberendező bútorozta be, vagy ön?

Ez után szintén kérdésekkel tereljük a témát abba az irányba, amiért jöttünk, de bármiféle konkrét ajánlat előtt addig kérdezünk, amíg meg nem találtunk legalább egy olyan problémát, amit ki is tudunk az ügyféllel mondatni és a kezünkben van rá legalább egy megoldás, ami történetesen pont az a termék, vagy szolgáltatás, amit el szeretnénk adni.
Még ekkor sem kell ajánlatot tennünk és belemerülni a részletekbe, paraméterekbe, csak pontosítsunk!

- Megfelelő megoldás lenne erre a problémára egy olyan ..., ami ..... paraméterek mellett ezt meg ezt tudja?
Ha nem, akkor tudom, hogy az adott terméket, amire gondoltam, most, nem kell bemutatnom. Ha nincs más termék, szolgáltatás, vagy megoldás a tarsolyomban, akkor bajban vagyok, körbe kell járnom más oldalról a dolgot és találnom egy másik problémát, amit szintén kimond az ügyfél, és amire viszont megoldás a nálam lévő termék.
Vagyis mindenképpen visszatérünk oda, hogy addig kérdezünk, amíg meg nem találtunk legalább egy olyan problémát, amire a kezünkben van legalább egy megoldás.

Ha az ügyfélnek egyetlen olyan igénye, problémája, lappangó álma sincs, amire a nálam lévő termék megoldás lehet, akkor most nem találtam meg a tökéletes ügyfelet. Kérdés, hogy ő, vagy a családja, ismerőse mikor, hogyan válhat azzá...